Az egyik jó barátom, Sanyi valahol Dabas környékén lakik. A múltkor elmentünk sörözni, és azt mesélte, hogy a legnagyobb hír náluk a faluban mostanában az, hogy az ő családi vállalkozásuk talált egy flottakezelőt, és a cég beszerzett 10 új autót. Mindenki azokat csodálja.
Én azt sem tudtam, mi fán terem ez a flottakezelés dolog, az egészből annyi esett le, hogy vettek 10 új autót, és most vannak, akik a csodájára járnak, meg persze olyanok is, akik irigykednek.
Sanyiék vállalkozása tulajdonképpen egy munkaerő-közvetítő cég. Az idősek, vagy magukat ellátni képtelen emberek számára nyújtanak ápolói és technikai segítséget. A környéken elég sok az élemedett korú, és a legtöbben egyedül vannak. Sokaknak csak a bevásárlás jelent problémát, másoknak állandó felügyeletre van szüksége.
E fent leírt szolgáltatás lehetőségeit bővítették tovább azzal, hogy beruháztak a 10 autóra. Ezzel megoldhatóvá válik az ügyfeleik szállítása is, amennyiben szükséges, valamint javíthatóak a munkakörülmények, mert nem kell a boltba vezető, sokszor hosszú utat gyalog megtenniük az alkalmazottaknak.
Mikor ezeket elmondta, már kezdtem érteni a dolgot. A flottakezelőről annyit nyilatkozott, hogy tulajdonképpen olyan szolgáltatást nyújt, hogy a cégek autóval kapcsolatos ügyleteit lehetőleg a leggazdaságosabban oldja meg, az adott vállalkozás számára megtalálja az ideális konstrukciót, nem pedig a cégnek kell kikutatnia azt.
Így már világosabbá vált, hogy mi a helyzet. Mondta Sanyi, hogy ők végül a tartós bérletet vették igénybe, mert úgy számolták, az éri meg nekik a legjobban.
Persze a faluban az a hír járja, hogy Sanyi apja maffiózó, ezért „zsebből kiperkálta a lóvét”.
Egyébként az autók állítólag még a falu hírportálján is szerepeltek egy darabig, amíg Sanyi panaszt nem emelt az önkormányzatnál. A bejegyzésben Sanyi apjának kétes eredetű vagyonáról, és más hasonló finomságokról értekeztek. A vállalkozását pénzmosodának titulálták, mert a szolgáltatás díjai alacsonyan vannak tartva, hogy minél több szegény helyi nyugdíjas igénybe vehesse azt. Sanyi apja, idősebb Sanyi annyiban akarta hagyni a dolgot, azt mondta, hogy úgyis elsikkad, és, ha reagál rá, az csak olaj a tűzre, de Sanyi nem nyugodott. Megírt egy hosszú panaszlevelet tele jogi hivatkozásokkal és szakszavakkal, ebben felszólította őket, hogy töröljék az oldalról a nyilvánvalóan valótlan tartalmat.
Sanyi azt mondta, hogy fogalma sincs, szakszerűen fogalmazta-e meg a levelet vagy sem, de mindenesetre valószínűleg jól sikerült, mert hatott. A bejegyzést másnapra törölték az oldalról.
Elég durva ez a sztori, én is csak pislogtam. Ismerem az öreg Sanyit is (magunk között csak így hívjuk), és egy nagyon kedves, jó szándékú ember, ráadásul annyira tiszteli a szabályokat, hogy még a sebességeket is mindig betartja. Biztosan az irigyei találták kis ezeket a légből kapott meséket.
Sanyi is azt mondta, hogy ezt gyanítja, de inkább már nem is foglalkozik a dologgal, mert tehetetlen, csak idegeskedik rajta, azt meg fölösleges.
Azért ezek után beszélgettünk néhány szívderítőbb témáról is, egészen jó kedvem lett a végére.
Később azért még megkérdeztem a korábban említett flottakezelőről. Mondtam, hogy a nagynéném is most gondolkodik, hogyan szerezzen be autókat a cégének, minél költséghatékonyabban. Sanyi mondta, hogy elküldi a weblapjuk címét, nézzék meg a nagynénémék is, de neki nagyon bevált.
Még aznap este felhívtam a nénikémet, Brigit, hogy átküldök neki egy weblapcímet, pillantson rá, ha lesz ideje. Nem mondtam meg, hogy pontosan mivel kapcsolatos, gondoltam, legyen meglepetés.
Másnap aztán Brigi hálálkodva hívott, mondta, hogy még az este ki is töltötte az ajánlatkérő űrlapot, ma vissza is hívták. Mondtam neki, hogy egy barátom szerencsétlen története révén tettem szert az információra, és megbeszéltük, hogy most Briginek remélhetőleg szerencséje lesz, és akkor az univerzum harmóniába kerül.
Remélem tényleg sikerül elintéznie Briginek az autóbeszerzést a flottakezelőn keresztül, azt mondta, majd felhív az eredményekkel.