Hetek óta megállás nélkül konyhabútorokat nézegettem. Hol pinteresten, hogy ihletődjek, milyet is akarok egyáltalán, hol üzletekben weboldalán, webshopjában, hogy a pontos kínálattal tisztában legyek, de egyszerűen nem jutottam dűlőre.
Persze munkaidőben is előfordult, hogy ránéztem egy-egy oldalra, persze Kriszta épp akkor ült fel az irodában az asztalomra.
“Konyhabútor? – nevetett fel. – Annak aztán sok köze van a szombati farsangi bálhoz…”
Na igen, elvileg a városi farsangi buliról kellett volna összeszerkesztenem egy cikket, a fotóimmal, az ott megkérdezettek lelkendezésével, és a saját élményeimmel. A farsangi bál évek óta az én posztom a szerkesztőségnek, jobban fekszenek az ilyen “tudósítások”, mint a kis, száraz hírek vagy akár Lélek-élek rovat. Még egy focimeccsről is jobban írok, mint a gyász feldolgozásról, vagy a szakításról, pedig ha valaki, én aztán totál nem értek a focihoz. Imádom is a munkám, és hogy a város ilyen pörgős, hogy minden hétre jut 2-3 ilyen esemény legalább, amiről írhatok, mert a focicsapat versenyez a szomszéd várossal, vagy a könyvtárban tartanak felolvasó estet valamelyik kedvelt íróval, vagy éppen bál van.
De most folyton ez a konyha-téma kavarog a fejemben, mivel egy felújítás közepén vagyunk. Nem tudom, hogy mit akarok, egyedül azt tudom, hogy a mostani konyhánk egy katasztrófa, nagyon utálom. Pali is, pedig ő aztán nem sokat tartózkodik ott, de még így is érzi, hogy semmi nincs a keze alatt.
Nekem meg pláne nincs, pedig az írás mellett a másik szenvedélyem a főzés. Számomra a konyha a lakás lelke, a konyháé pedig értelemszerűen a konyhabútor lenne. Igen ám, de miből legyen, hogyan…? Áhh!
Kriszti a tök kétségbeesett fejemet látva elnevette magát. “Modern konyhabútor olcsón? Mutatok neked egy weboldalt.”
Az első pillanattól imádtam az oldalt, amit mutatott. Egy pont kellően részletes cikkel kezdtem, ami a konyhabútorok 3 gyakori alapanyagát mutatta be. Bevezetésként azzal kezdték, hogy mi minden befolyásolja tulajdonképpen a konyhabútor árát. Természetesen alap, hogy a konyha mérete, alakja, hogy készen vesszük, vagy csináltatjuk, asztalos, vagy egyedi, ne adj’ isten dizájner tervezésről beszélünk-e… Mégis, mindennek a lelke, a legmeghatározóbb eleme a konyhabútor alapanyaga.
Sokan nem engedhetjük meg magunknak, ahogy mi sem Palival, hogy ne nézzük a termék árát, ezért nyilván valami olcsóbb megoldásra van szükségünk, ami azért nem bóvli, mert kinek kell olyan konyhabútor, amit 5 év múlva dobhatunk is ki a lomikor?
A weboldal megnyugtatott, hogy attól, hogy valami olcsó, nem feltétlenül látja a minőség a kárát. Olcsóbb, megfizethető darabok között is találhatunk olyan, ami strapabíró, sokáig bírja, és emellett szép, nem kelt “olcsó hatást”.
Számomra nagyon fontos, hogy a konyhabútorunk masszív legyen. Én munka után a konyhában kapcsolok ki, és bár tényleg nagyon szeretem az írást, és a beszámolókat, részt venni az eseményeken, azért vannak húzós napjaim, amikor alig várom, hogy beszabaduljak a konyhába, és “kifőzzem” magamból a dühömet. Pali röhög mindig azon, hogy ha mérgesen állok neki sütni, mindig sokkal krémesebb lesz a csokihab – valószínűleg, mert idegből sokkal jobban keverem. 😀
A lényeg, hogy nem csak kávéfőzésre és szendvicskészítésre használnám a konyhát, ezért fontos, hogy bírja a mindennapi kiképzést. És persze emellett szép is legyen, mutasson is, pont az előbb említett okokból: hogy sokat vagyok itt. Mert hát hiába imádok főzni, egy olyan konyhában, ami nem az ízlésem szerinti, nincs akkora kedvem hozzá, és akkor fuccs az egésznek.
Na, lássuk akkor azokat az alapanyagokat. Nagyon jól összefoglalta a cikk, mindegyiknek leírva előnyét, hátrányát.
Az első, a legdrágább: természetesen a tömör fa. A tömör fából készült bútorok elsődleges hátránya az áruk: nem mindenki engedheti meg magának, nagyon nem. Valamint, hogy ezek a bútorok kényesek, igényesek. Nagyon oda kell rájuk figyelni, mert a főzéssel járó víz és gőz nem tesz jót nekik, bemattulhat a lakkozott felületük és sérülhetnek is. Az előnyük pedig? Gyönyörűek. Ezt nem is kell mondani. Nincs más, ami olyan elegáns, magabiztosságot sugárzó bútor lenne, mint ami tömör fából készül. És persze a természetesség is fontos. Emellett ezek a bútorok nagyon masszívak, ha megfelelően ápoljuk őket, és figyelünk rájuk, akár egy életen át hű társaink a főzésben, konyhában. És ár tekintetében azért nagy különbség van egy tömör fenyőfából vagy bükkből készült bútor között. A csúcs természetesen a cseresznye és a diófa, de olyanokat már megnézni se mertem, nehogy beleszeressek.
A következő kategória a préselt farostlemez. Ennek a bútornak a nagy előnye, hogy olcsó az alapanyaga, és farost minőségén múlik a bútor. Kicsit olyan arany középút kategória. Előnye ugyanis ott kezdődik, hogy megfizethető az ára. Folytatódik ott, hogy még mindig egy esztétikus bútorról beszélünk, ami szinte minden színben kapható, és ezek a konyhabútorok is sokáig bírják. Viszont sérülékenyek, és a javításuk nem túl olcsó, szóval ezekre a darabokra is érdemes vigyázni, és akkor sokáig mellettünk lesznek majd a konyhában.
Az utolsó kategória a laminált bútorlap. Ez a leggazdaságosabb kivitel, ilyenünk van most egyébként, örökölt darab. Utálom. Nem csak azért, mert semmi nem esik benne kézre, és csillagalakzatban rohangálok fel-alá a főzéskor, hanem mert magába szívta a konyhapult a nedvességet. Mint most megtudtam, ez a gyengébb minőségű változatok jellegzetes hibája. De mégis megvannak a maga előnyei ezeknek a bútoroknak is. Egyrészt, a laminálás miatt bármilyen színben elérhetőek, amit megálmodunk, és ezek is igen mutatós darabok. Egyszerű, minimalista dizájnt kölcsönöznek a konyhánknak, ami nekem egyébként kifejezetten fekszik. És a laminálás hivatott megvédeni a bútort a nedvességtől. Tehát ha kifogunk ebből egy jó minőségű darabot, akkor elég jól járunk, mert igen gazdaságos áron lesz olyan bútorunk, amik akár évtizedekig bírják. Fontos azonban, hogy a magamfajtáknak, akik rendszeresen, napi szinten használnák, nem ajánlott ez a típusú bútor, mert az ilyenfajta igénybevételt nem igazán bírja.
Lassan mindent megtudtam, hogy lehetséges modern konyhabútor olcsón. Biztos voltam benne, hogy lamináltat nem akarok, meg kell majd beszélnem Palival, hogy vajon belefér-e a keretbe egy tölgy vagy bükk tömörfa… Az maga lenne az álom, és azért nem egy óriási konyháról beszélünk. De ha nem, akkor ennek a cikknek köszönhetően már tudom, hogy préselt farostlemez is tökéletes választás lesz, amit nem fogok megbánni.
És ha meg van az anyag, kezdődhet a tervezés, amit már alig várok! Hogy végre minden fiók ott legyen, ahol lennie kell…
Nagyon hálás voltam Krisztinek a segítségért, átbillentett a holtponton konyhabútor téren. Ő pedig jelezte, hogy oké, oké, elég a hálálkodásból, most már én is billentsem vissza a hátsómat a munkám elé, mert 2 óra múlva lapzárta, és eddig a cikkemnek csupán a címét sikerült megírnom… Hupszika.