Gyakori és tudatos hírfogyasztónak tartom magam. Szeretek képben lenni a világ mindennapos történéseivel ezért naponta minimum 1-2 órát töltök hírek olvasgatásával. Ezt a mintát otthonról hoztam, a szüleim is rengeteg újságot olvastak és olvasnak még a mai napig. Én azonban már az internetről tájékozódok, csak ritkán kerül a kezem ügyébe 1-1 folyóirat vagy napilap. Bár tény, hogy a fizikailag megfogható újság olvasása egy teljesen más élmény, mégis egyszerűbb az okos telefonomon böngészni, ráadásul gyorsabb is, és több különböző helyről tudok utána nézni különböző híreknek. Általában a munkába menet a buszon, vagy este otthon szoktam olvasgatni.
Mostanában sajnos egyre több cikket olvastam különböző motorbalesetekről, amik sokszor halálos kimenetelűek voltak. Volt olyan, hogy az autós hibája volt a karambol, de olyan is, hogy a motoros volt figyelmetlen. A legszomorúbb az egészben, hogy megfelelő ruházattal akár nem is kellett volna halálos kimenetelűnek lennie a balesetnek a motoros részéről.
Kicsit megijesztettek ezek a hírek, mert a fiam is nagy motoros, és még belegondolni is szörnyű, hogy ezek a tragédiák akár vele is megtörténhetnének. Aztán az ijedtségem teljes pánikban csúcsosodott ki, amikor bevillant, hogy az én drága kisfiam egy hónapja bejelentette, hogy a haverjaival egy kisebb európai körútra mennek a nyáron, természetesen motorral. Mivel eddig ilyen nagy távra nem ment még motorral, csak itt helyben, maximum egy városnyi távolságra ment ezzel a járgánnyal, ezért a cuccai sem az igaziak, használtan vette mindet még évekkel ezelőtt, és eléggé ütött-kopottak. És ugyan tervben van neki, hogy pár dolgot lecserél, ami már tényleg vállalhatatlanul rongyos, de nincs pénze mindenből zsír újat venni, pedig egy ilyen nagy kiránduláshoz ez lenne a minimum.
Osztottam szoroztam, és rájöttem, hogy mivel arra körülbelül nulla százalék esélyem van, hogy lebeszéljem az útról, ezért nekem kell a kezembe vennem a motoros ruha dolgot. Eldöntöttem, hogy ugyan a szülinapjára pénzt kért az utazásra, én mégsem azt, hanem egy komplett új motoros felszerelést adok neki, mert csak így lesz nyugodt a lelkem addig az egy hónapig, amíg távol van.
Igen ám, de én annyit értek ezekhez a cuccokhoz, mint tyúk az ábécéhez. Ezért megkértem Peti egyik barátját, Levit, hogy segítsen nekem a holmik összeválogatásában, ugyanis ha tehetném, én még mindig egy aranyos mackós pulcsit adnék rá, mint amikor óvodás volt. De már nem az, 20 éves a lelkem, és ebbe már félig-meddig beletörődtem, de az ízlését nem tudom eltalálni szinte soha, ezért jól jött Levi segítsége. A lelkére kötöttem, hogy ugyan nem vagyok milliomos, de olyan szerelést kell találnunk, ami nem a legsilányabb, hanem jó minőségű, de azért nem kell a gatyámat is odaadnom az ő új gatyájáért.
A választásunk végül a Sixgear márkára esett, főleg azért, mert Levinek is ilyen kabátja van, és amikor megnéztem, nagyon jó minőségűnek és megbízhatónak találtam. Meg azért is, mert egy helyen kapható minden, motoros csizma, kabát, bukósisak, kesztyű, meg minden, ami ahhoz kell, hogy az én kicsi kincsem ne törje ripityomra magát az első borulásnál.
A Sixgear egyébként egy magyar cég, akik saját maguk tervezik és varrják a ruhákat, ez nagyon szimpatikus volt bennük. Valamint az is, hogy adnak a vásárlók véleményére, mert van egy olyan lehetőség, hogy mindenféle tanácsokat lehet nekik adni a termékekkel kapcsolatban.
Ugyan én nem értek hozzá, de elég pofás kis darabokat árulnak, volt egy női motoros kabát, ami úgy nézett ki, mint ha egy farmerdzseki lenne, és esküszöm, én is simán hordanám. Azok is jól néztek ki, amit végül Petinek rendeltem, bár Levi segítsége nélkül nem biztos, hogy ezeket választottam volna. Mint kiderült, jó döntés volt tanácsot kérni, mert Peti iszonyatosan örült, amikor megkapta az ajándékát, egy cseppet sem bánta, hogy nem pénzt kapott az utazásra.