Manapság a csapból is a hírek folynak. Míg régen meg kellett vásárolni három újságot, és órák hosszat böngészni őket, hogy különböző nézőpontok alapján tájékozódhass a lehető legtöbb eseményről – most ha nem akarod is szembejönnek veled. Az interneten folyamatos híráradat van, ha bekedvelsz egy oldalt a facebookon, már az egy órán belül is számtalan hírről tudósít. A tévé, na arról meg ne is beszéljünk inkább, azt gondolom, nem kell bemutatnom, mindenki látott már egy esti híradást, vagy hírcsatornákat.
Viszont a híreknek van egy olyan tulajdonsága, hogy mindig torzulnak, függően attól, hogy ki és hogyan mutatja be. Lehetséges egy hírt semlegesen bemutatni, tényszerűen, ám ez önmagában nem elégséges kritériuma az objektivitásnak. A tökéletes objektivitás soha sem lehetséges, mégpedig azért, mert már az, hogy egy napon történő összes hír közül melyikeket közöljük, szintén egy értékítélet következménye. Édesapám mesélte egyszer, hogy Ausztriában, ahol dolgozik, a napilapban a gyilkosságok túlnyomó részét mindig külföldi követi el – vagyis nem osztrák állampolgár. És ebből ő arra következtetett, hogy ott ténylegesen a külföldiek követik el a gyilkosságok nagy részét. Na mármost ez így nem egészen lehet igaz. Ő, egész Ausztria médiumai közül egyetlen egy lapot olvasott. Ezt reprezentatívnak aligha volna lehetőségünk nevezni. Ha ennek a lapnak a vezetője, tulajdonosa nem nézi jó szemmel a rengeteg külföldi munkavállalót, akkor dönthet úgy, hogy többet szerepelteti az ő bűncselekményeiket az újságban, mint az osztrákokét. És ha teszem azt, egy nap történik tíz bűncselekmény, amelyből ötöt osztrák, ötöt pedig külföldi követ el, az újságban pedig öt hírre való férőhely van, dönthetnek akár úgy is, hogy négyet szerepeltetnek a külföldiek bűntettei közül, és csak egyet az osztrák állampolgároktól. Kissé talán szájbarágós a példa, ezzel tisztában vagyok, de jól szemlélteti azt, hogy mi a baj a hírekkel igazán.
Nehéz tanácsokat osztogatni a megfelelő és körültekintő hírfogyasztással kapcsolatban, holott épp erre teszek kísérletet. Mert az iskolában sajnálatos módon nem tanítanak meg minket arra, hogy hogyan szemléljük őket. Műfajilag megtanítják, mi az a hír, s elhitetik velünk, hogy ezek ténylegesen tárgyszerű, értéksemleges közlések, amikből tájékozódhatunk a világban történő folyamatokról, eseményekről. S ez alapvetően így is van, ha egy cikket vagy tévés hírt nézünk, tényleg tényszerűen közlik őket. Csakhogy, azt kellene megtanulnunk, hogy kritikus szemmel nézzük még a tárgyszerű dolgokat is, és feltegyük magunknak, vagy a képzeletben az adott médium tulajdonosának a kérdéseket, hogy miért szerepelteti éppen ezt a hírt, érdeke fűződik hozzá vagy fontosnak tartja-e, mit mond el nekünk az adott orgánumról az, hogy ezt a hírt bemutatják, illetve mennyire objektív a nyelvezete.
A napokban láttam egy híradást, ahol egy politikus, az őt ért rágalmak, vádak vagy lejárató kampány miatt – nevezzük, aminek akarjuk – egy közleményt adott ki. Ezt egy adott csatorna, amelynek érdekeltsége ellentétes a fent említett politikuséval, úgy közölte az esti híradóban, hogy „próbálta megmagyarázni korábbi kijelentéseit.” Na most felteszem én a kérdést, mennyire objektív az a médium, amelyik egy közéleti szereplő közleményét úgy állítja be, mint egy elfuserált, kínos magyarázkodás. Pedig elsőre ez nem tűnik olyan megbotránkoztatónak, ugye? Azért, mert a média évtizedek óta ilyen olcsó eszközökkel játssza előttünk a hatalmi harcokat, s nekünk az az alapélményünk, hogy ez nem is igazán egy hibás működés, hanem így kell lennie, ez az igazi média. Hát nem, higgyetek nekem, ez minden, csak nem objektív hírközlés.
De a médiának rengeteg előnye is van, sőt, főként az van, pláne ha tényleg tudatosan figyeled. Én például minden évben a helyi, megyei lap által írt felhívásból emlékeztetem magam, hogy cseréljem le az autómon az abroncsokat. Emlékszem tavaly, a tél végeztével is, simán jártam volna tovább a téli kerekeken. Talán ez a hátránya, ha az ember túlzottan kritikus szemmel figyeli a világot maga körül, hogy megfeledkezik az ilyen dolgokról. Még szerencse, hogy valami mindig emlékeztet a nyári gumiabroncsok fontosságára. Így mondhatni, túlzás nélkül, a médiának köszönhetem, hogy mindig időben váltok gumifajtát. A kedvenc helyemen tetetem fel ilyenkor a nyári gumiabroncsot, mert ugyan sok barátom állítja, hogy ők is megcsinálják nekem ingyen, nagyon nem tanácsos. Csak és kizárólag szakember segítségét kell igényelni ehhez, mert a kerekek és abroncsok minősége tényleg kulcsfontosságú. Nem akarok riogatni senkit, de ez így van. Én például ezért járok mindig erre a helyre, mert ha valami, akkor a minőség az tutira megvan. Meg a hatalmas választék, szóval itt tényleg mindenki megtalálja a járművéhez megfelelő abroncsokat. A személyzet pedig elég jó fej ahhoz, hogy talán végighallgatják a hosszas monológom a hírekről, vagy bármiről, ami éppen a vesszőparipám. Bár azt sem bánom, ha ők oktatnak ki a gumiabroncs témában, mert ha valamihez, na ahhoz keveset értek.
Úgyhogy ha másért nem, tényleg az ilyen infókért is megéri fogyasztani a híreket. Persze, ismerem én az érzést is, hogy a tévét tulajdonképpen kikapcsolódásként nézzük, egy fáradt nap után kinek van kedve tényleg ellenőrző tekintettel odafigyelni a hírekre meg a különböző műsorokra. De akkor is azt tudom csak javasolni, hogy ilyenkor, egy elnyűtt nap végén, ha nem is akarunk kritizálni, legalább nézzük meg több csatorna híradását. Ezzel a technikával is már annyira szembeszökő, hogy mennyire másként lehet elmondani egy hírt, vagy hogy mennyire máshogy lehet összeszerkeszteni, bemutatni egy nap eseményeit. Hogy ki mit tart fontosnak, hogy ki melyik téma kapcsán hív be egy úgynevezett szakértőt, aki a műsor után majd jól megszakérti nekünk az adott hírt.
Úgyhogy ennyit tudok javasolni nektek a hírfogyasztásról, ami nagyon régi műfaj, de az, ahogy definiálják, soha sem valósulhat meg igazán. Ezt nem árt mindig szem előtt tartani. Járjatok nyitott szemmel, és kritizáljatok. Illetve ne feledkezzetek meg a nyári gumiabroncsokról sem! Ez az igazán fontos.