Reggelente a konyhaasztalnál olvasom a környékbeli híreket, amíg a kávé lefő, és a kutya a küszöbön várja, hátha leesik valami a szalonnából. Ilyenkor derül ki, hol zárják le az utat kátyúzás miatt, mikor lesz termelői piac, melyik iskolában tartottak szüreti mulatságot, és kinek a tehene sétált ki megint a bekötőútra. A feleségem mindig megkérdezi, van-e valami érdekes, én pedig felolvasom neki a fontosabbakat, a gyászhíreket meg csendben, magamban.
A városiak ezt talán nem értik, de nálunk a helyi hír nem kíváncsiság. Ebből tudjuk meg, mikor jön a lomtalanítás, mikor lehet kijutni a szőlőhöz a felázott dűlőúton, és hogy a szomszéd faluban is panaszkodnak-e a kései fagyra. Hetven felé jár az ember, és rájön, hogy a világ híreinél sokkal többet számít, mi történik tíz kilométeren belül.
Azon a reggelen viszont nem a hírek, hanem a mi fűtésünk gondja ült velünk az asztalnál.
Az első lecke még a régi villanybojlernél jött
A fiunk tavaly rábeszélt minket egy hőszivattyúra, mondván, a régi kazánnal már nem érdemes még egy telet végigküszködni. Az első kérdésem persze az volt, mennyi a H tarifa bekötés ára, és ki fogja elvégezni. Itt jött elő a régi tapasztalatom. Húsz éve a villanybojlert egy ismerős kötötte be „gyorsan, olcsón”, és két év múlva egy rendes szakembernek kellett az egészet szétszedni és újracsinálni. Akkor tanultam meg, hogy a villannyal nem lehet alkudozni.
A fiam a Szanita7 Energy oldalát küldte el, mert egy munkatársa náluk intézte a saját ügyét. Leültem vele a konyhában, és a szemüvegemet keresgélve végigolvastuk.
Amit a papírok mögött találtunk
Az oldalról három dolog lett világos, és ezeket a feleségemnek is elmondtam, pont úgy, ahogy a reggeli híreket szoktam:
– a H tarifa nem jár magától, külön kérvényezni kell, és csak akkor él, ha a szolgáltató rábólint;
– a kedvezményes fogyasztást külön mérőórával, külön regiszterben mérik, a régi óra mellett;
– a bekötést pedig csak regisztrált villanyszerelő végezheti, akit ők közvetítenek ki.
Számot nem találtam, és ezt elsőre furcsállottam. Aztán megértettem, miért nincs. A h tarifa bekötés ára azon is múlik, milyen eszközt szerelnek be, mekkora amperigényt állapít meg hozzá a szolgáltató az eszközadatlap alapján, és mennyire régi a ház hálózata. Az oldal azt is őszintén leírja, hogy az igénylés nem ingyenes, a szolgáltató is felszámol rá díjat. Ezt jobban szeretem, mint ha valaki szép kerek összeget ígér, aztán jönnek a meglepetések.
Ami végül meggyőzött
A harmadik tanulság az volt, hogy az ember ne akarjon mindent egyedül végigjárni. Az oldalon visszahívást kértem, és egy kedves hang türelmesen elmagyarázta, milyen sorrendben jönnek a lépések. Az oldal szerint a papírmunkát is magukra vállalják, ami egy hozzám hasonló öreg gazdának többet érne bármilyen kedvezménynél. Én a szántást értem, a nyomtatványokat soha nem szerettem. Megtudtam például, hogy nem minden gép jogosít a kedvezményes tarifára, csak az, amelyik rajta van a támogatható eszközök listáján, és hogy a telepítő a végén igazolást ad a beszerzésről. Azt is megbeszéltük, hogy a címünk alapján megnézik, el tudják-e vállalni nálunk a munkát, és erről visszaszólnak.
Addig is felírtam egy papírra mindazt, amit a telefonban hallottam, és kitettem a hűtőre a termelői piac szórólapja mellé. Ha végül nem ők jönnek, ezzel a listával a kezemben akkor is tudom, mit kérdezzek attól, aki a munkát elvégzi. Ez is olyan, mint a földdel: előbb a talajt kell előkészíteni, aztán vetni.
A hőszivattyú azóta megérkezett, és a ház oldalánál várja, hogy minden papír a helyére kerüljön. Reggelente továbbra is a helyi híreket olvasom a konyhában, a kutya pedig ugyanúgy a küszöbön lesi a szalonnát. Múltkor a szomszéd átjött megnézni a gépet, és a végén már nem róla beszéltünk, hanem arról a három tanulságról, amit a Szanita7 Energy oldaláról és a velük folytatott beszélgetésből szűrtem le. Húsz éve nekem is jól jött volna egy ilyen beszélgetés a kerítésnél, és akkor korábban megtanulom, hogy a villany nem alkudozás kérdése.